Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Rovatok

off-piste

Minden ami hóval, heggyel, tájjal valamint a teljesítőképesség határával kapcsolatos, és legalább egy értelemben túl van a pálya szélén! E blog célja részint, hogy satnyuló memóriánk segítségére sietvén felidézze a túrasí kirándulásaink emlékét, másrészt az ide látogatókat - reményeink szerint - hasznos és/vagy érdekes információkkal lássa el.

 

Szerénytelenség lenne azt állítani, hogy a túrasízés világa felé többek között az a felismerés is vezetett hogy a hagyományos urbánus felfogás szerinti szóhasználatban hütte-sízésnek nevezett pszeudo-sport tevékenység már egyre kevésbé jelentett kihívást és alig nyújtott élményt. Tekintettel azonban hogy a szerénytelenség velünk született erény ezért lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetjük:

valami másra vágytunk!

 

 

 

2008 Márciusában végre elérkezett az idő hogy a rég óta bennünk szunnyadó Ötzit szabadon engedve a hegyeknek vegyük az irányt. De ezúttal túrasível! Hosszas tanakodás után, nem utolsó sorban parasztromantika és a pénztárcánk iránti végtelen tiszteletből választásunk a legközelebbinek tűnő szlovákiai kétezres a Dumbier (2043 m) (életének egy korábbi szakaszában Gyömbér) magaslatára esett. Az expedíció elég nemzetközire sikerült, hiszen a két főkolompos magyar mellett egy Francia anyanyelvű bár magyarul is tökéletesen beszélő idegenlégiós és egy, a gyengébbik nemhez tartozó, Litván vendégtáncos erősítette a csapatot. Utóbbi esetében aligha számíthattunk rá, hogy képes hasznos tanácsokkal hozzájárulni a mi, amúgy is hiányos és könyv- meg webszagú, ismeretünkhöz, melyen a bitek még alig száradtak meg, mivel nem hogy túrasí de még sí se igen volt a lábán. Hiába, Litvánia nem sí nagyhatalom! ( Figyelni kellett volna Föcin Jimyre! A szerk.) Különös tekintettel azonban hogy a csapat hölgy tagjához erős érzelmi szálak is fűznek, a szokásosnál is nagyobb aggodalommal figyeltem az időjárás előrejelzést, mely vihart és havazást ígért a hétvégére. A másik gond az volt, hogy föl még csak csak föl megyünk de lefele, nulla sítudással … na az a laza nem a róka! Mindenesetre a felszerelésre nem lehetett panasz, ugyanis a Mountex jóvoltából sikerült néhány jó állapotúnak mondható lécet meg fókát bérelni. Azt már isteni közbeavatkozásnak vélem, hogy a bérbeadó megfeledkezett róla hogy Erikának kértünk egy 36-os női bakancsot is. Mivel nem volt több bérbeadandó bakancsuk szépen levettek egy vadi-új Garmont cipőt a polcról, így Erika ment a legprofibb cuccal. Én csak sóvárogtam az évszázados négycsattos Kastingeremben aminek a béléséből már kilógott a lólábam.

 

 

A terveknek megfelelően autóval felküzdöttük magunkat a Trangoska parkolóig és ezzel túl is voltunk az út nagyján bár a neheze még előttünk volt. Ideje volt jól kifújni magunkat. Jött az azóta hagyományossá vált 2-3 órás akklimatizálódási gyakorlat (értsd: szüttyögtünk egy jót) melynek során megtettük mindazokat a teendőket, melyeket még a legalapabb szakkönyvek is a Nélkülözhetetlen teendők az indulás előtt fejezetben tárgyalnak. Így például elkezdtük ráállítani a kötéseket a cipőkre súlyra, sítudásra, fajra-nemre-felekezeti hovatartozásra, valamint rászabni és beállítani a fókákat a lécre.

Szedelődzködés közben a helyi sherpa, aki velünk ellentétben idáig is lécen jött a hagyományoknak megfelelően, (meg)mosolyogva haladt el mellettünk. Mi szépen visszamosolyogtunk mivel nem tudtuk nem észrevenni hogy hátizsák helyett egy 40 literes hordónak látszó tárgy volt a hátára erősítve. (Hiába, az évek tapasztalata!) Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy lesz frissen csapolt sör a Stefanika házban (1740 m), ahova igyekeztünk.

Azt persze nem gondoltuk, hogy szlovák barátunk a hegyi zergéket (de bennünket mindenképpen) megszégyenítő könnyedséggel ver ránk egy teljes kört, ugyanis még az aznapra tervezett táv felénél se jártunk, amikor ő már lefele síelt egy gázpalack társaságában amit nemes egyszerűséggel, bár városi szemmel némi könnyelműségnek tűnő módon, maga mögött húzott a hóban.

 

 

Ennél azonban érte a csapat férfi tagjainak önbecsülését nagyobb megpróbáltatás is, ugyanis Erika, akit a (sí)futottak még kategóriába soroltunk fizikai és technikai felkészültség tekintetében szépen állva hagyott minket és elsőként ért a „csúcsra”, mely esetünkben a Stefanika menedékház volt.

 

 

Kiváló mentségül szolgált számunkra a vadi-új bakancsa. Elégtétel gyanánt pedig jól leszúrtuk, mint a pengős malacot, amiért otthagyott bennünket és a hirtelen leszálló ködben és kezdődő hóviharban látótávolságon kívül került. Helyre is állt a csípésrend így teljes békében és lelki kiegyensúlyozottsággal érkeztünk meg a házba ahol Fabricius Igor már várt minket. Szlovákia legmagasabban csapolt Corgon-a, a Becherovka és egy tál leves fel is tette a pontra az i-t. Ezzel sikerült alaptábort létesíteni az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsának lábánál. Ez így leírva nagyon szépen hangzik, a szépséghibája csak az hogy a Trangoska-Stefanika ház-Dumbier-Chopok kör általában a helybeliek Vasárnap ebéd előtti programja. Mi azonban erről mit sem tudva ünnepeltük magunkat és az első sítúrát! Tekintettel azonban az időközben ránk köszönő estére és a romló időjárási viszonyokra a csúcstámadást kénytelenek voltunk elhalasztani méghozzá egy évvel…

 

Az expedíciót követő forgatócsoport mindezt így látta:

Címkék: video túrasí gyömbér dumbier

Szólj hozzá!

illetve talán nevezzük kurucz-expedíciónak.

Ekkor még nem voltunk meggyőzve a túrasí-felszerelés szükségességéről (sőt, gőzünk nem volt, hogy létezik), de mindenképp oda akartunk menni sízni, ahova más nem. A feljutás se volt olyan fontos, mármint, hogy megküzdjünk érte, csak a lesiklást akartuk mennél inkább izgalmasabbá varázsolni. Jártunk párszor a libegő alatt, mert azért kényelmesek vagyunk, ugye, aztán rájöttünk, hogy mi a legfontosabb egy sípálya hóbiztossága szempontjából: 

Az északi fekvés. Ilyen pedig legközelebb a Gellért hegyen van.

Hó sokszor volt, ember nem járt arra, egy-két turistacsoport a Citadellánál. (amit tekinthetünk esetünkben alpesi Hüttének is)

Ungarise folkprogram

Tetszett is nekik, a perecem, amit rögtön az első kanyarban mutattam be. (a firnes hó, ugye...)

 

 

 

 

kezdő de lelkes blogszerkesztő vasalódeszkán

 

 

 

 

Nagyon jó volt. Iskola után - ahová vittük a lécet - csak átsétáltunk, aztán csúszás. Ilyet csak az alpok gyermekei élnek át. Meg mi!

Többször voltunk fent a Gellért északin, sőt megpróbáltuk a keleti oldalt is...

már amennyire lehetett... (Gellért-hegy-támasz)

De ennek bizony már jó pár éve, talán még nem is volt természetvédelmi övezet a környék akkortájt...

A terv nem volt igazán e blogra való (bár, hogy ez offpiste, azt remélem senki nem vitatja!). Eredetileg éjjeli sízés volt az ötlet és a "csúcson" működő disco-t, emberállománnyal ellátó busszal akartunk liftezni. (Döbrentei tértől éjszakai a Móriczig, aztán dizsi-járat). Hogy hüjeség? Az. De most borzasztóan sajnálom, hogy nem tudom leírni, milyen arcot vágott az álomhajót dúdoló sisere-had a felszerelésünk láttán... no nem baj. Azóta bepótoltuk (a hüjeség részt legalábbis)

És a Citadellát mi síeltük meg (tudomásunk szerint) először. Egy csúcsot visszafoglaltunk, jöhet a többi ....

 

 

Szólj hozzá!

Először 10-11 évesen túrasíztem. A (sí)edzőnk úgy gondolta - hosszas könyörgésem után - hogy legfiatalabbként elindulhatok a Chopok - Certovica gerinctúrán a többiekkel.

 Vostok! YEAH!

A normál felszerelés szépségei, és az akaraterőm fejletlensége bizony könnyeket csalt a szemembe, a Gyömbéren felfelé menet. Visítottam, mint egy süldőmalac, hogy egész pontos legyek. De felértem, és a lesízés, illetve utána a gerincen a látvány és a csend örökre szóló emlék maradt és pár évvel később (cca 16-17 :)) ugyanitt cipeltem a túltömött hátizsákot a túrasízésre teljesen alkalmatlan ruhámban.

hát így kezdődött ....

Minden blog életében eljő a nap, amikor elgondolkodik az élet(e) értelmén. Esetünkben ez egyszerű. Imádunk túrasízni, erről beszélni, írni, tapasztalatot megosztani, esetleg - ha lehetünk egy hangyányit beképzeltek - tanáccsal szolgálni másoknak. A méltán népszerű http://turasi.lap.hu és http://lavina.lap.hu szerkesztése közben érett meg az igényünk, hogy leírjuk azt is, amit gondolunk, hogy ne csak gyűjtsünk információt, de kicsit kommentáljuk is. Nos, itt ez várható...

A memóriánk viszont nem a régi, így a legjobb ha el is kezdjük, amíg lehet...

Ehelyt illik megjegyeznünk, mindenkitől elnézést kérünk, ha egy kicsit kevésbé tárgyilagosan fogunk fogalmazni, és a véleményünket is beleírjuk, netán ezzel megbántunk valakit, sorry! Akkor is így lesz.

MIÉRT OFF-PISTE?

Mert a backcountry-t képtelenek vagyunk kiejteni.
A rossz vicceket (nem véglegesen) félretéve, 2 okból:

- mert a túrasízés, melyről itt javarészt szó lesz, a sok egyéb extrém téli sportot is magába foglaló off-piste család tagja és ez a szó fejezi ki leginkább e sport általunk kedvelt lényegét.

- mert az off-piste jelentése magában hordozza amiért csináljuk, és az élet egyéb területein hozott, talán nem egyértelmű döntéseinkre is magyarázatot adhat.

No persze nem vagyunk még Jedik. Sokat kell tanulni, de ugye, aki nem tudja ...

Címkék: lavina.lap.hu off piste turasi.lap.hu

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása