illetve talán nevezzük kurucz-expedíciónak.
Ekkor még nem voltunk meggyőzve a túrasí-felszerelés szükségességéről (sőt, gőzünk nem volt, hogy létezik), de mindenképp oda akartunk menni sízni, ahova más nem. A feljutás se volt olyan fontos, mármint, hogy megküzdjünk érte, csak a lesiklást akartuk mennél inkább izgalmasabbá varázsolni. Jártunk párszor a libegő alatt, mert azért kényelmesek vagyunk, ugye, aztán rájöttünk, hogy mi a legfontosabb egy sípálya hóbiztossága szempontjából:
Az északi fekvés. Ilyen pedig legközelebb a Gellért hegyen van.
Hó sokszor volt, ember nem járt arra, egy-két turistacsoport a Citadellánál. (amit tekinthetünk esetünkben alpesi Hüttének is)
Ungarise folkprogram
Tetszett is nekik, a perecem, amit rögtön az első kanyarban mutattam be. (a firnes hó, ugye...)
kezdő de lelkes blogszerkesztő vasalódeszkán
Nagyon jó volt. Iskola után - ahová vittük a lécet - csak átsétáltunk, aztán csúszás. Ilyet csak az alpok gyermekei élnek át. Meg mi!
Többször voltunk fent a Gellért északin, sőt megpróbáltuk a keleti oldalt is...
már amennyire lehetett... (Gellért-hegy-támasz)
De ennek bizony már jó pár éve, talán még nem is volt természetvédelmi övezet a környék akkortájt...
A terv nem volt igazán e blogra való (bár, hogy ez offpiste, azt remélem senki nem vitatja!). Eredetileg éjjeli sízés volt az ötlet és a "csúcson" működő disco-t, emberállománnyal ellátó busszal akartunk liftezni. (Döbrentei tértől éjszakai a Móriczig, aztán dizsi-járat). Hogy hüjeség? Az. De most borzasztóan sajnálom, hogy nem tudom leírni, milyen arcot vágott az álomhajót dúdoló sisere-had a felszerelésünk láttán... no nem baj. Azóta bepótoltuk (a hüjeség részt legalábbis)
És a Citadellát mi síeltük meg (tudomásunk szerint) először. Egy csúcsot visszafoglaltunk, jöhet a többi ....
